de ha mégis? -kérdem én, állok eléd e kérdéssel, hiszen semmit nem értek...
vannak életek, vannak utak, útkereszteződések, vannak titkok, rejtelmek...
vannak lelkek együtt - mégis külön, és vannak lelkek külön - mégis együtt...
csak emlékezem, nekem mind csupán emlék: a képek, a versek, a zenék...
én nem tudom másnak a szerelem mit jelenthet, de nekem ismeretlen ő...
mindig a viszonzatlan talán-ismerős, csupán egy múltbéli visszaköszönő...
én nem értek itt, lenn a kerek földön semmit, minden csak érzés, és félek...
bennem egy örök érzés lakik: ha megtalálnálak, el sosem hagynálak már...
de ezeket meg nem értem: Csinszka, Fanni és a többiek...
ők mind túlélték szerelmeiket, Őket, a nagy Költőket...
hogy voltak rá képesek???!!!
miféle testek, miféle lelkek, szellemek adtak itt egymásnak hitet
és miféle hitet???
pedig az igazi szerződés nem hiszem, hogy túlélhető, nem hiszem!!!
az én szívem tiszta, nézd, Drágám:
nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.
harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
37 esztendőm hatalom,
37 esztendőm eladom.
hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.
elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.
tegnapok,
holnapok,
és a ma...,
arra gondoltam,
de ha mégis,
ha mégis megtarthatnálak?
ebben a gyilkos, vad dúlásban,
Embernek,
Csodának,
Tanúságnak...,
könnyes szívemmel
bénultan
ebben a véres ájulásban...
de ha mégis?
