?

itt csak

az ész diktál

vagy mindig

a pénz diktál?!

ez a világ 

folyton

mást diktál...

de most

lelkem kiált 

diktált 

sorok közül

kiabál

én kék egem

felhőtlen

szép egem

eddig hol voltál?

Verset ír

Verset ír

címet legvégül ad neki

átfutja párszor s elteszi

azzal biztatja magát

holnapra megérik

reggel majd előveszi

s ha nem tetszik 

az egészet újrakezdi 

este verset ír...

Cseresznyefa alatt

Simon Alena:

CSERESZNYEFA ALATT

mint egy régi kép 

fák között 

a kis kertben

egy ifjú s egy leány 

júniusi keretben

ülnek egy padon

boldog-kék ég alatt

kéz a kézben

zümmögő napsütésben

nem beszélnek

cseresznyéznek

szemezgetve ölelkeznek

ölelkeznek 

s csókolóznak

csak egymásért

bolondulnak

felettük 

egy boldog ágon

rigó fütyül

a boldogságról ...

... múló percek, órák

képet fest a napsugár

bearanyozva őket

s a délutánt ...

HISZTIVERS

Simon Alena: 

HISZTIVERS 

                 - kisfiamnak

nyekerem

de nyekerem...

- tekerem

a hangszerem

így is szól

meg úgy is szól

minden hangja

neked szól

de most is szeretsz

tudom jól

hát ölbe veszel

átkarolsz

s mert ölelni így

nem tud senki

nem is merlek

kérdezgetni

vajon tényleg

haragszol?!

vagy csak úgy teszel

hogy szívedben

a hangom

nem remekel?!

A világ makrancosa

Simon Alena: A VILÁG MAKRANCOSA

Sem verebe, sem bogárkája,
Sem tündije, sem cukorkája
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok titok, s mint még nő soha:
elbűvölő, makrancos Kata,
Magányos, árva lány,
Magányos, árva lány.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ha önkínzás is, számon az ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié,
Lennék valakié.

Ady Endre: Szeretném, hogyha szeretnének 

(Nyugat c. folyóirat, 1909. 13. szám: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00035/00858.htm)

Veled ülök

Bernard Grasset: Breakfast on the Terrace

Simon Alena:

Veled ülök

egy asztalnál

a ligetben 

ma délelőtt

s hogy tavasz van

nézd milyen jó 

májusban

ez a vidéki kép

talán tovább is festenéd

rendelünk hát kávét

bambit bármit

akármit is 

jó nagyon 

itt a kis teraszon

ez az illatos levegő

csivitelő madarakkal

és a napsütéstől
kótyagos bogarakkal

az opálos ég alatt

Mint repeszdarab

Simon Alena:

MINT REPESZDARAB

talált el

mivel 

megbántott

hogy vigaszt

nem hozott

dobott

néhány szót

és véste

belém

a tudatot

flegmán

lássam

amit lát

rajtam

a boldogtalanság

költői légyott

epilógusa

gyanánt

de kell
a szó
hiszen
őszinte
tükör
végtelenség
mikor
a szemembe
néz

Szeretni

Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet:

SZERETNI

talán igazad van

ha elindulnék utánad

egyszer 

egyetlenegyszer

most kellene 

most 

azonnal

ó ha tudnád

hányszor indultam már el

gondolatban

feléd

félbehagyva

mindent idehaza

s ültem fel

az első vonatra

hányszor láttam már magam

gondolatban

ajtód előtt állva

s töprengtem árván

amint kezem 

a csengőre téved

vajon becsöngessek

vagy maradjak kint

mint mindig

csöndesen

hányszor nyitottál már ajtót

gondolataimban 

kíváncsian

és hányszor törtem rád az ajtód

kiáltva

"Végre itt vagyok nálad!"

csak egy hirtelen ötletem támadt

mindegy már

itt vagyok nálad

most már 

itt vagyok

nálad

vendégszöveg: Hamvas Béla

Márai parafrázis (II.)

Szerep

- akarva
akaratlan -

Jellem 

és jelmez

ez a szerep

ahogyan

egyéniséged

összeolvad

egy idegen 

szöveggel