 |
| Simon Alena: Anteroom |
Simon Alena: MARAD EGY VERS
s csupán felötlik bennem újra,
majd eldobom.
Kell-e, van-e értelme verset írni?
Nem lenne-e jobb
tettre, cselre,
cselvetésre cserélni,
s lépni inkább,
nem míg lehet,
lépni
most
és tovább,
könnyedén,
könnyedén,
mert nem vagy enyém,
míg magadé vagy,
még teher is lehetsz,
elveszett minden perc,
s ez a városka is csak vesztőhely,
hogy nem lehetsz velem,
és én még mindig,
ma este is,
csak itt...
Nem kerül címlapra,
hír nem lesz belőle,
magányom: négy fal,
egy asztal, kék kanapé,
néhány festmény,
és egy virágcserép,
üres szoba ez,
mint odakint a hegyoldalban
téli estéken
a Meredek utca.
A tér köztünk virtuál,
betölt vagy eltemet,
valószínű(tlen) éteri lebegés.
Végül
marad egy vers.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése