Megtanultál veszíteni (Oravecz Imre átirat)

Futó kalandnak ígérkezett vagy még annak sem, annyira esetleges volt, ismertük s tiszteltük egymást régről, és nem tartottunk igényt félreérthető szolgálatokra, aztán egyszer összefutottunk, éppen nem volt senkid, és éppen nekem sem volt senkim, nem mondtuk ki, de egyre gondoltunk, annyi évi ismeretség után tegyünk egymásnak szívességet, és legyünk egymásnak valakije, és lettünk, tudtad jól, én kiszolgáltatottabb voltam, mint te, én kezdeményeztem, és szerettem volna időben kiterjeszteni, mert váratlanul elindított bennem valamit, amitől reméltem valamit, de te nem hagytad, mert neked nem nyújtott még annyit sem, amennyit ígért, és kértem ugyan telefonon egy találkát, melyet megtagadtál tőlem, és írtam egy hosszú levelet, melyre nem válaszoltál, de alapjában véve nem siránkoztam, hanem méltósággal elmentem tőled, mégsem örültél akkor ennek, és talán el is szomorít most, évekkel később, mikor, mint az újságban olvasod, elmentem az életből is, önként, mert én nem bírtam tovább, te meg már megtanultál veszíteni.

A mű eredetiben itt olvasható: 

 Oravecz Imre: 1972. szeptember / Futó kalandnak  http://pim.hu/object.f6430ba9-a90f-462f-9a36-0a0dac7490dc.ivy