Boldog Karácsonyt!

karácsony éjjel

és, ha nap mint nap érzed

igazán szeretsz

Simon Alena 

illusztráció: Viggo Johansen, "Csendes éj" c. festménye, 1891.

Semmi különös, csak

Simon Alena: 

Semmi különös, csak

szeretnék egy pillanatra

ajtód előtt megállani

és habcsókot hagyni nálad

2013. karácsonyán

Itt élek (egy kis parafrázis)

Simon Alena: Itt élek 

Itt élek a földön, és meg vagyok sértve. Örök kár, azt gondolom, örök kár... Keresem a szót, amely kifejezhetné sértődöttségem okát, de minden szó erőtlen. Itt ülök, meddő órán egy pamlagon, s magam vagyok. Hagyom. Kint, a körúton hideg, sötét és emberek... Eső áztatta lelkemet bántja ez a nagy világ. Milyen különbül és tulajdonképpen mennyivel bensőségesebben vagyok azonos bűneimmel, fogyatékosságaimmal, mint képességeimmel! Inkább jellemez engem az, ami gyöngeség bennem, mint az, hogy néha és nagyjából mégiscsak összeszedem magam, mellékesen teljesítem kötelességeim. Igazában a bűn vagyok. Az erény, ami kilátszik belőlem, felülete csak a jéghegynek, ami a mélyben vagyok. Keresem a szót, amire szükségem van, amire vágyom és tudom, hogy nem árt nekem. Ha legalább megtalálhatnám! De hol, vajon merre keressem? A föld rétegein át, vagy a történelem korszakain át haladva? Mégis hogyan juthatok el oda, és miféle megismeréseken keresztül? Vajon hányféle útkereszteződés után fénylik fel végre az az elveszett szó, ami gyermekkorom zsebéből nyomtalanul kigurult? Talán csak figyelni kellene egymásra, másokra, figyelni mozdulatai(n)kat. Talán csak ennyi kell. S egyszer karjával valaki majd olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul felém és szól, aki egész valójával felém fordul, ahogy megválaszol mindent...

ketten

Simon Alena:

ketten

mint egy

kerettelen

képben

ahogyan

felettünk

az ég

tengerkék

végtelen

"Vers-esszenciák" versíró pályázat

"Vers-esszenciák" versíró pályázaton 

10. helyezést elért versem

http://edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=35495100&nid=6452845

Köszönöm a zsűri tagjainak - Beri Róbert, Csák Gyöngyi, Lajtai Gábor, Kőhalmi Ildikó, Payer Imre, Petz György és Serfőző Attila költőknek!

            Simon Alena: Vágylak

          Nem vágyom másra,

            nyolcvan négyzetméter boldogságra,

            s benne egy kádra, franciaágyra,

            hat személyes kerek asztalkára,

            díványra, fekete zongorára,

            sok-sok polcra, rajtuk egy könyvtárra,

            estéimhez olvasólámpára,

            teraszon kint egy drapp hintaágyra,

            ablakaimban spalettára,

            ajtómon biztonsági zárra,

            hétfőtől szerdáig magányra,

            csütörtöktől már társaságra,

            néhanapján pedig a nyárban

            egy nagy tál szamócára,

            hozzá csak Te kellennél 

            - egy tálból enni,

         s örökkön örökké
         boldog órákat csenni...

(illusztráció: Julia Breit)

Csak úgy...

Simon Alena: Csak úgy...

Ne rejtőzz el, úgyis látlak: 

                                           fáradt vagy. 

S én is érzem, hosszú volt a nap...

Nem szólsz?! Minek is! Hisz jól tudom,

mit mondani lehetne, már rég nem mondható...,

a törvény szabja ki.

Csak egy kérés maradt,

hogy maradhass nekem 

                                          játékban...

                                                            örökké!

Egysorosak

Csinszka és Ady a pesti promenádon

EGYSOROSAK

(Visszhangoznak)

Szeretném

Ha szeretnének.

Szereted?

Szeretném megismerni.

Elkéstem?

Késtél éveket!

Szabad vagyok

Akár egy báb.

Nem hívott senki

Magamtól jöttem én.

Maradjak?

Szeretlek.

Velünk

Minden másképp esett.

Színpadon

Kint vagy bent?

Csukott szemmel

Néma monológ.

Játsszunk!

Amíg csak lehet!

Kelj föl!

És járj kedvedre!

A művész

Menthetetlen.

A művészet

Az egyetlen valóság.

Arcodban

Arcom.

Szeretett testvér

Ő nekem nagyon is az.

Arcunk

Tükör felé tart.

Szeretsz  

No és a többi közhely. 

Ugyan már!

Érzelmeket hazudnunk?!

Szerelem 

Közhely, de ritkán kölcsönös.

Tengerparton 

Mindig találsz a kavicsok közt egyre.

Pad 

Amelyik otthonunk lett.

Ernyőnk 

Eső áztatta szíveink felett.

Az égbolt

Ami közös.

Egy kis piros 

Minden képet feldob.

Félek 

Az idő ellop vagy eltemet.

A szó 

Csak szó.

A társ 

Az társ.

Ha megtalálnám 

Sose mondanám neki azt a szót: szeretlek.

Talán azért távozott el egy időre 

Hogy visszakaphasd mindörökre.

Találkoztunk 

S csak a Dunai szél tudja.

Kettesben 

Egy kávéházi szegleten.

Ne félj! 

Hanem beszélj! 

Veled vagyok 

Senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked.

Levél helyett 

Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek!

Titok   

Ez a játék vége.

A nexus állomásai

(töredékek fűzére)

Feküsznek lent a fűben,

egymás mellett egy fiú s egy lány.

Narancsot esznek, csókolódznak,

mint hullám hullámmal cseréli habját.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Vágyaim s álmaim:

szeretve tanulni

s tanulva szeretni,

és lenni, lenni, veled lenni!

Feküsznek kint a parton,

egymás mellett egy fiú s egy lány.

Citromot esznek, csókolódznak,

mint felhő felhővel cseréli habját.

Egy végkép betört állat hátán
egy végkép betört állat lovagol.

Ha valaki megszeret,

olyan régtől szerette:

nincs módja, ha már így szeret,

hogy többé ne szeresse!

  

Feküsznek lent a földben,

egymás mellett egy fiú s egy lány.

Nem beszélnek, nem csókolódznak,

mély csöndet mély csönddel cserélnek.

(Simon Alena, 2013)