Márai parafrázis (I.)

Égni kellett volna

Égni, égni!

Égni, elégni

az életben,

az örömben,

a hitben,

a szenvedélyben...

Jöhet bármi

Simon Alena: Jöhet bármi

anyám intett

apám legyintett

ennyit adtak

ostoba szavakat

hogy higgyem?

vagy 

"hagy higgye..."

- mit is?!

ma sem értem

csak leléptem

szavak árnyéka

most életem

csupán félek 

talán élek

de hidd el

érintések 

nélkül

a magány 

érzése 

egyre

sebesebb

                  ...

Egy kis elégia

fotó: Simon Alena

Simon Alena: Egy kis elégia

(mely nem (ön)ámítás, nem is csábítás,
csupán édes képsorban vmi vallomás,
zene is kell, s ez lehet csak, semmi más:
http://www.youtube.com/watch?v=fPLnqICFlqo )

a kávéházi szeglet
meghitt, sejtelmes,
halovány-zöld lámpafénye
veled
         már elég...

a Duna-parti promenád, ott
egy pillanat, csend, nyugalom
a padon, s egy mosoly
veled
         már elég...

palotában az előadás
szabályos lélektani dráma
sírni, no és nevetni is rajta
veled
         már elég...

séta az Andrássy úton 'hazafelé',
kirakatban egy karóra, vidám beszélgetés
zajos tömegben könnyedén
veled
         már elég...

egy kis városi, telt házas mozi
- filmklub csak életrevalóknak -
teázgatva, pergő filmkockákkal
veled
         már elég...

vélt vagy valós kapcsolat,
testvérség, barátság - ki tudja,
virtuális világa mégis
veled
         már elég...

költészet, festészet,
minden, mi művészet,
egyetlen valóság, lehet talán
veled
         már elég...

a versek melódiája, örök titkok,
szavakból öntött bronzszobrok,
csodájuk előttem, szelíden
veled
         már elég...

"a világ bármilyen széles,
 most mindennél szűkebb,
 mégis olykor belép valaki,
 s ami van, hirtelen kitárul:
 elég egy arc, egy jelenlét,
 egy őszinte szó, egy kéz,
 igen, elég, hogy feledjünk,
 s hogy elfogadjuk
 az elfogadhatatlant"
 igen, veled
                   már elég...

2013. március

KESERVERS

Simon Alena: KESERVERS

röhögjenek az ostobák

titkaimat nem tudják

diagnózis-frázisuk

csak szavak minden szavuk

de mondd, kedves

bármily keserves

mivé válok, ha elválok

a világból is kiválok

jöttem volna szeretni

szeretőmre rálelni

ez a világ nem adott

szélre, virágnak hagyott

szívemben hát nagy a bú

árva lettem s szomorú

nincsen nekem

itt semmim sem

s ha már nem ölelnek

legalább öljenek

ide-ide az istenit

tarthatná a fegyverit

Ott álltam

Simon Alena: OTT ÁLLTAM

mottó: "...de bolond ifjú voltam

s most csupa könny vagyok." 

(Y. W. Butler)

csak vágytam

őt szótlan

kimondatlan

gondolattal

jöjjön el

szeressen

ki jellemében

szellemével

testében ép

s lelkében

őszintén

lép

Tűnődés

Simon Alena: Tűnődés

minek,

kinek,

mikor,

és hol?

örök

kérdések

ezek, itt

a létben

mindannyiunk

lelkében,

költőileg

lakozik

az ember

ezt tudom,

de minek,

mondd,

itt, ezek

között?!

csupán

"plakát-

magányunk"

üres 

nappalokon

üres

vágyakkal,

üres

padokon

üres

játszmákkal

és így

pereg

üresen

a film is

velünk?

nélkülünk?

ki tudja,

tovább a

légüres

térben,

látod,

mint egy

moziban,

én csak
ülök,

és arra

gondolok,

minden

válasz

ostoba

frázis,

holott

lehetne

más is

(kép: Fazekas Magdolna, Merengő)

Csapó kettő (In memoriam M. D.)

nincs szörnyűbb érzés

az iskolák végeztével

először megérteni itt

csak tétlenség vár

Ablakban

lelkemtől lelkedig

most szól a dal

csak az út járhatatlan

ÖRÖKVERS

itt én kevés vagyok

nekem csak az adatott

hogy téged szeretni 

de elfeledni se tudjalak 

az örökkék ég alatt

Feketén fehéren

Simon Alena: 

Feketén fehéren

csak

lépünk

egyre

másra

fehérről

feketére

feketéről
a

fehérre

mind

pepitában

jobb

és

bal

sorsunk

ez

a tábla

mert

mit is

mutat

az ábra

nézd

ellenséged(?)

barátod(?)

előtted

hátra

kérdések

válaszok

minden

irányba

nagy

társasjáték

ez

a világ

tragédiája

s benne
fehéren
feketén

összes

komédiája