Egy kis elégia

fotó: Simon Alena

Simon Alena: Egy kis elégia

(mely nem (ön)ámítás, nem is csábítás,
csupán édes képsorban vmi vallomás,
zene is kell, s ez lehet csak, semmi más:
http://www.youtube.com/watch?v=fPLnqICFlqo )

a kávéházi szeglet
meghitt, sejtelmes,
halovány-zöld lámpafénye
veled
         már elég...

a Duna-parti promenád, ott
egy pillanat, csend, nyugalom
a padon, s egy mosoly
veled
         már elég...

palotában az előadás
szabályos lélektani dráma
sírni, no és nevetni is rajta
veled
         már elég...

séta az Andrássy úton 'hazafelé',
kirakatban egy karóra, vidám beszélgetés
zajos tömegben könnyedén
veled
         már elég...

egy kis városi, telt házas mozi
- filmklub csak életrevalóknak -
teázgatva, pergő filmkockákkal
veled
         már elég...

vélt vagy valós kapcsolat,
testvérség, barátság - ki tudja,
virtuális világa mégis
veled
         már elég...

költészet, festészet,
minden, mi művészet,
egyetlen valóság, lehet talán
veled
         már elég...

a versek melódiája, örök titkok,
szavakból öntött bronzszobrok,
csodájuk előttem, szelíden
veled
         már elég...

"a világ bármilyen széles,
 most mindennél szűkebb,
 mégis olykor belép valaki,
 s ami van, hirtelen kitárul:
 elég egy arc, egy jelenlét,
 egy őszinte szó, egy kéz,
 igen, elég, hogy feledjünk,
 s hogy elfogadjuk
 az elfogadhatatlant"
 igen, veled
                   már elég...

2013. március