azt hiszem, szeretlek
lehunyt szemmel látok egy tengerpartot
hajnalban, estefelé, fényben
a színpad feldúlt díszletromjai közt
titokban, tolvajként találkozom veled
és játszunk, vagy csak te játszol
én nézlek, akkor, ott a játékban
asszisztálok neked, vagy csak
egyszerűen kinyitom a spalettákat
tőled lépcsőket kaptam s egy ajtót
színekhez, dalokhoz, a szavakhoz
most hozzád szólok, neked beszélek
de nem tudom, érted-e
egy játékért, a Játék kedvéért
mint mikor mesevonatok ütköznek össze
én egy álomban élek
nem kell más kép
csak amit tőled kaptam s remélek még
Simon Alena 2013. október 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése