Egy kis elégia

Simon Alena: Egy kis elégia

(mely nem (ön)ámítás, nem is csábítás, 
csupán egy édes képsorban valami vallomás, 
zene is kell hozzá, s ez lehet csak, semmi más: 
http://www.youtube.com/watch?v=fPLnqICFlqo)

a kávéházi szeglet
meghitt, sejtelmes,
halovány-zöld lámpafénye
veled
            már elég...

a Duna-parti promenád, ott
egy pillanat, csend, nyugalom
a padon, s egy mosoly
veled
            már elég...

palotában az előadás
szabályos lélektani dráma
sírni, no és nevetni is rajta
veled
            már elég...

séta az Andrássy úton 'hazafelé',
kirakatban egy karóra, vidám beszélgetés
zajos tömegben könnyedén 
veled
            már elég...

egy kis városi, telt házas mozi
- filmklub csak életrevalóknak -
teázgatva, pergő filmkockákkal
veled
            már elég...

vélt vagy valós kapcsolat,
testvérség, barátság - ki tudja,
virtuális világa mégis
veled
            már elég...

költészet, festészet,
minden, mi művészet,
egyetlen valóság, lehet talán
veled
            már elég...

a versek melódiája, örök titkok,
szavakból öntött bronzszobrok,
csodájuk előttem, szelíden
veled
            már elég...

"a világ bármilyen széles,
 most mindennél szűkebb,
 mégis olykor belép valaki,
 s ami van, hirtelen kitárul:
 elég egy arc, egy jelenlét,
 egy őszinte szó, egy kéz,
 igen, elég, hogy feledjünk,
 s hogy elfogadjuk
 az elfogadhatatlant"
 igen, veled
                        már elég...