Mindenféle fragmentumok

MINDENFÉLE FRAGMENTUMOK

- ismeretlen ismerősömnek -

Igézve álltam, soká, csöndesen

*

Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,

Magamba zárom, véremmé iszom,

És csöndben és tűnődve figyelem,

*

S úgy mondok mindent most, úgy merek,
Mint gyerek, ki (...) visszajött, mert meghívta az Isten.

*

Van egy barátom, végzetesen más,
És végzetesen mégis egy velem,
Barátságunkban épp ez a varázs.(...)

Ha találkozunk egy más csillagon:
Szerepeinket talán kicserélik.

*

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez

*

Költészeted titok-tükrében
Tegnap megláttalak:
Igaz.

A rengeteg két ellenkező végén
Lakoztunk, Te meg én.
Egymásról azt sem tudtuk, hogy vagyunk.
Mint kősziklák álltunk: én itt, Te ott.
S az erdő zúgása, s az ég zengése
Belőlünk mégis egy visszhangot csalt.

Kinyujtanám most feléd a kezem.
És mégse nyujtom ki.
Fekete erdő van közöttünk,
Keserű árok van közöttünk,
Ledöntött szobrok, elnémult harangok
Kísértenek közöttünk.

Tudom: Te mindezekről nem tehetsz.
De hordozod a "győztes" végzetét,
Amint az elbukottét hordom én.

*

Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

*

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!

*

Azt álmodtam, hogy elveszítelek.
Előttem mentél, s úgy siettél,
hogy ne érjelek utol semmiképp,
aztán befordultál a sarkon.
Kiáltottam utánad,
de hangom erőtlenül halt el,
a lábaimban sem volt erő,
s minden lépésemmel nőtt
bennem a félelem…
Mi lesz most, gondoltam,
elérek-e én is a sarokig,
meglátom-e az ismerős utcát,
ahol először találkoztunk,(...)
Mindjárt ott leszek én is,
gondoltam, ott leszek a sarkon,
onnan majd látni foglak ismét,
ott állsz a mi fánk alatt,
türelmesen, ráérősen álldogálsz,
nézed, hogyan bujkálnak a fények
az ágak között,
meg se rezzensz lépteim zajára,
mintha nem is tudnál rólam,
de magadban mosolyogsz azon,
hogyan próbálok észrevétlenül
eljutni hozzád, a hátad mögé lopózva.

*

Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.

Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.

*

Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,(...)
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.

S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a másik hogy ragyog.

*

nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak...

*

Ki tud
nyugodt szívvel belesimúlni
az álomba, mely túlcsap a gyerekkor
keservein s a tengert
marék vízként arcához emeli?

*

Ha akkor ő messze Keletről indult volna felém,
S én napnyugat idegenéből sietek, - hívást hallván,
És találkozunk vala a tenger lakatlan, szép szigetén,
És másnap, éltem csúcsáról, e fűszeres máglyáról leszállón
Nyújthattam volna kezem: "Örökre köszönöm neked!"
(És nem mondja nevét és nem mondom meg nevemet,)
Úgy megyen el, - köd utána, - sohase hallatja hírét,
- Az előttem, utánam volt nőket, profán ügyei visszáját,
Asszonyvadászó módja sok széltibe-hírelt fogását,
Ha soha nem tudod meg,
Maradt volna egy kevesem; nekem már holtomig elég.(...)

Mi lesz velem már?
Olyan régóta nem is fájt istenigazába a szívem.
Ó, lehet nekem a világba még örömem!...

*

Nagy csönd a csönd, néked ... szólok,(...)
de gondold jól meg,
bántana, ha ... sokáig elkerülnél.

(2012.)